Venturi, Robert : Összetettség és ellentmondás az építészetben

Elsősorban Robert Venturi 1966-ban kiadott Összetettség és ellentmondás az építészetben című művének hatására vette kezdetét az a folyamat, amelyet néhány évvel később már a modern építészet teljes összeomlásának minősítettek, amelyet egy új a posztmodern építészet követ. Venturi főművében nem találunk direkt ösztönzést építészeti antropomorfizmusra. Álláspontjának lényege könyvének első fejezete szerint az, hogy "elmúlt már az az idő, amikor az ortodox modern építészet puritánul erkölcsös nyelvezete megfélemlíthette az építészeket. Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint "tiszták"; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint "símák"; inkább torzak, mint "őszinték"; inkább többértelműek, mint "megformáltak"; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és "érdekesek"; inkább konvencionálisak, mint "formatervezettek"; inkább befogadóak, mint kirekesztőek; inkább szószátyárok, mint egyszerűek, inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent, de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot, és mindenben a kettősséget hirdetem.