Bródy Sándor első novelláskötete, a Nyomor, magán viseli az úgynevezett naturalizmus jegyeit.
A Nyomor is határkő az újkori magyar próza birodalmában, akárcsak a Jó palócok (1882), Az én utcám (1882) vagy a Tantalus (1886). Bródy a kötet előszavában szántszándékkal naturalistának vallja magát. Zola fiziológiai koncepciója foglalkoztatja, az az elgondolás, hogy az ember önnön sorsát az idegek és ösztönök mélyén hordozza. "Ezek a megfigyelések – írja az előszóban – a nyomorról szólanak. De nemcsak az éhség, a szegénység, a test nyomorúságáról, hanem arról a sokkal ijesztőbb nyomorról is, mely a lelket öleli át, rideg, csontváz karjaival. Szó esik itt azokról, kik születésükkel predestinálva lettek a nyomorra. Nem az isten, de saját lényük természete jelölte meg őket a fekete kereszttel… Másszóval azt akarom mondani, hogy az igénytelen képmások iránytűje a naturalizmus. De nem az az újabban tértfoglaló iskola, amely naturalisztikusnak vallja magát, hogy leplet adjon igazi célja, a frivolitásnak, hanem az igazság ama iskolája, mely itt-ott – eszménye miatt – a kényeskedést figyelmen kívül hagyni kénytelen."

A Nyomor novelláinak jelentőségét azonban mégsem ez a Zolához képest mégiscsak másodlagosnak számító fiziologizmus határozza meg. Bennük – ez a lényeges – hogy Bródy a nagyvárosi társadalom, közelebbről a magyar főváros rejtett szociális konfliktusait élményszerűen hitelesen, a fölfedezés erejével mutatja be.
Az éhezés, a hajléktalanság, a kizsákmányolás jelenetei mellett a szexuális nyomorúság és a prostitúció kérdése izgatja legjobban Bródyt mind fiziológiai, mind szociális tekintetben. Novelláiban nemcsak a kisember, a proletár alakja kap új megvilágítást, hanem a nő alakja is. A zolai és a schopenhaueri filozófia hatása érezhető abban, hogy novelláiban az aktív, végzetes szerepet mindig a nő játssza. Ki meri mondani, hogy nemcsak a férfiban, hanem a nőben is – s nemcsak a romlottakban – vannak érzéki szenvedélyek. Hősnői: a Zizik és a Dinák nyíltan, provokálóan hirdetik a nő testiségének jogait. S nem csupán elvont nő típusokat rajzol, nőalakjai szociális szempontból is pontosan körvonalazottak.

Kiadói, festett és aranyozott, álbordázott gerincű, félvászon kötésben.

További képek