Lengyel Réka (szerk.): Nunquam autores, semper interpretes - A magyarországi fordításirodalom a 18. században

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi Osztálya és a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája 2014. október 1–3. között Miskolcon tudományos konferenciát rendezett „Nunquam autores, semper interpretes: A magyarországi fordításirodalom a 18. században” címmel. A tanácskozás központi témája a 18. századi magyarországi fordításirodalom története volt, kitekintéssel a 19. század első évtizedére. A 18. századi magyar irodalom, a litterae egészét tekintve azt látjuk, hogy – a korábbi évszázadokhoz hasonlóan – az irodalmi műveket tekintve sokkal nagyobb a fordítások és átdolgozások, mint az eredeti alkotások száma. A magyar irodalomtörténet-írás fontos feladata annak a hatalmas szövegegyüttesnek a rendszeres és módszeres vizsgálata, mely magában foglalja a magyarországi szerzők nyomtatásban megjelent és kéziratban maradt, változatos tematikájú fordításait. A tárgyalt korszak alapvetően a 18. század, s csupán Kazinczy egy-két későbbi munkája és a 19. században keletkezett esztétikai tankönyvek esetében tettünk kivételt. A vizsgált fordítások alapjául szolgáló eredeti művek többsége a 18. században keletkezett, de vannak köztük 16–17. századi munkák, és képviseltetik magukat az antik szerzők alkotásai is.