Kemény Lili: Nem

Kemény Lili budapesti írócsaládba született, tizennyolc évesen verseskötete jelent meg. Filmrendezést tanult, Sipos Balázzsal magyarra fordította David Foster Wallace Végtelen tréfa című nagyregényét.
A Nem az első regénye. Három éven át írta, miután az élete keretét adó intézmény, a Színház- és Filmművészeti Egyetem politikai tisztogatás áldozatául esett.
A felszínen memoár, amely kizárólag a szerelemnek és a művészetnek tulajdonít értéket; egy magánember zárt életvilágára rétegekben rakódik a külvilág. Közelebbről nézve viszont egymásra épülő esettanulmányok sorozata. Szerzőjük gazdag tényanyagot mozgatva törekszik a jelenünket meghatározó társadalmi, lélektani kötöttségek legpontosabb leírására. Az általa – kint is, bent is – gyűjtött tapasztalati anyagból szűri le, miben élünk.
Hangvétele csendesen radikális, kritikus, szenvedélyes. Őszintesége diagnosztikai, nem vallomásos: kijelöl, általánosít, típusokra bont, szituációba állít, konklúziót von le, felülvizsgál. Miközben az alany újra meg újra felszámolja magát, a szövegtér egyre tágasabb.
A lapokon valóságos, létező helyszínek és emberek is feltűnnek.