Tatai Erzsébet könyve a vizuális művészeti alkotások sajátosságait mutatja be. Felépítése ágazati felosztást követ. Először a gyakorlati célokat is szolgáló tárgyformálással, majd a teret, környezetet alakító művészettel, az építészettel foglalkozik, és ezután a képzőművészetekkel. Közülük elsőként a legabsztraktabb vizuális kifejezési formát, a képalkotást veszi szemügyre, ezen belül lényeges hasonlóságaik miatt nincs élesen elhatárolva a festészet, grafika és fotó; ezt követi a 3 dimenzióban kibontakozó szobrászati alkotások tárgyalása. Végül azok az új műfajok szerepelnek, amelyek nem sorolhatók be a még ma is jól használható, hagyományos kategóriákba.

A fejezetek a megértés szempontjából önálló egységet képeznek, ám ez az önállóság viszonylagos, mert az ismétlések elkerülése végett nem foglalkozik minden fejezetben az összes oda is tartozó kérdéssel. Például a teret az épület, a formát a szobor, a színt a kép kapcsán tárgyalja bővebben.

A Szakkifejezések magyarázatába csak a könyv megértéséhez szükséges fogalmakat vettük fel. Az időben való tájékozódást az időrendi táblázatok, a keresést pedig a név- és tárgymutató segíti.