Csizmadia Sándor: Munkás emberek - Elbeszélések

Csizmadia Sándor (1871-1929), magyar költő, újságíró, politikus.
Első írása 1894-ben jelent meg a Népszava hasábjain. A közben legális párttá alakuló szocialisták Budapestre hívták vezetőnek. Munkát a Népszavát is előállító nyomdában kapott. 1896-ban egy szókimondó cikkéért négyhavi államfogházra, később „Többrendbeli cikkírása” miatt néhány hónap elteltével két év állami fogházbüntetést kapott, amelyet később jó magaviseletére való tekintettel tizennégy havi közönséges fogházbüntetésre enyhítettek. 1900-ban, szabadulását követően a Népszava belső munkatársa lett, és öt esztendőn keresztül napi cikkeket közölt itt. 1904-ben a korábban betiltott újság, a Világszabadság újraindítását kezdeményezte, amelynek átvette a főszerkesztését. Több mint tíz éven át szerkesztette a lapot. A Horthy-rendszerben nem kapott kellő fókuszt munkássága baloldalisága, és a Kommün idején játszott szerepe miatt később a szocializmus számára sem voltak kedvezőek egykori nyílt pártbírálatai, így lassan a feledés homálya lengte körül személyét és tevékenységét.

"Költészetével megindította a magyarországi szocialista költészet fejlődését, a politikában egyik zászlóvivője volt a munkásmozgalom napi harcainak s ő maga mindkettőből kihalt még fizikai halálának bekövetkezése előtt. Az ő tragédiája tipikus példája a proletár sorsból fölvergődött individuum elég gyakori tragédiájának." - Kassák Lajos

Kiadói, szecessziós stílusban illusztrált, festett vászonkötésben.