A Mr. Gwyn 2011. novemberében jelent meg a Feltrinellinél. A művészregény egy alkotói válságban szenvedő író története, aki egyik napról a másikra úgy dönt, hogy abbahagyja az írást. Kiüresedés? Kiégés? Alkotói válság? Persze az is igaz, hogy Jasper Gwyn „mérsékelten sikeres” szerző, aki három nyomtatásban megjelent regénnyel, néhány rövidebb elbeszéléssel és több tucat, a Guardian számára írt cikkel büszkélkedhet… Még nem tudja, mit fog csinálni, csak abban biztos, hogy mi lesz az az ötvenkét dolog, amit soha többé nem tesz. Egyik nap a szakadó eső elől egy képtárba menekül be, ahol az egyik kiállított arcképet nézve rájön, mi is az, amit keres, mi az, ami íróként már nem elégíti ki. Elhatározza, hogy ő is portrékat fog készíteni, de azokat nem festőként, hanem íróként alkotja majd meg. Hogy kipróbálja magát új mesterségében, egy megfelelő modellt kell találnia: olyan valakit, akit már jól ismer, de mégsem annyira, hogy akadályozná a szükséges távolság megtartásában. Választása Rebeccára esik, aki a munkatársa lesz, és amikor Jasper Gwyn – jónéhány sikeres portré elkészítése, majd egy életét feldúló találkozást követően – eltűnik, ő lesz az, aki kétségbeesetten próbálja megoldani az „író” rejtélyét. És bár valójában nem talál rá a férfira, keresése mégsem eredménytelen. Rebecca végül arra is rájön, mennyire igaza volt Jasper Gwynnek, mikor azt állította, hogy mi nem egy regény szereplői, hanem maga a regény vagyunk…