Móricz Zsigmond és Magoss Olga levelezése

Móricz Zsigmond és Magoss Olga közti dialógus több mint tizenhét évének legvilágosabb értelmezését az író egyik levelének mondata adja meg: „Én nem tekintem irodalmi eszmecserének a mi leveleinket: annál többnek, emberek szólnak át egymáshoz." Két rendkívül érzékeny, szuverén egyén kereste helyét az univerzumban, a makro- és mikrovilágban, amely mindkettőjüknek más-más fénytörésben világította meg azokat a tájékozódási pontokat, amikhez egész életükben hűségesen ragaszkodtak. Kétség és bizonyosság, félelem és magabiztosság, hit és tagadás egyre gyakrabban feszültek szembe a mindennapok sodrásában.

„Kettőnk között igen nagy ellentét van, életnézet szempontjából - írta Móricz 1926. II. 6-án. - Én tizenkét éves korom óta magam tartom el magamat, s álladóan gyötör a szüleimmel szemben érzett kritika, mert ők nem éltek olyan bölcs életet, amilyet én vártam tőlük. Azt hiszem, kicsit könnyelműbbek voltak nálam; de engem az ő életüknek tanúsága tett annyira okossá. Ahogy ez gyakran van gyermek s szülő esetében.