Deicher, Susanne : Mondrian 1872-1944. Konstrukció a határtalanban

... Halála előtti utolsó interjújában elmesélte, hogyan tanította őt kiskorában rajzolni édesapja, aki maga is szívesen készített litográfiákat a templom számára. Amikor Piet 1892-ben az amszterdami Művészeti Akadémiára jelentkezett, apja jómódú, befolyásos protestáns barátoknál szerzett szobát számára. Valószínűleg arra is rábeszélte őket, hogy fia tanulmányait is fizessék, mivel ő nem tudott rá pénzt előteremteni. Közvetlenül Amszterdamba érkezése után Mondrián egy, még ma is létező radikális protestáns gyülekezet, a Gereformeerde Kerk tagja lett, amely 1900 előtt szorosan együttműködött a konzervatív, úgynevezett Forradalomellenes Párttal. Mondrian 17. századi elődei nyomán egész sorozatnyi vallásos tárgyú illusztrációt készített. Bár később a modern festészet egyik vezető alakjává vált, akkortájt híven követte a modern művészet ellen küzdő egyháza előírásait.... A festészet abban az időben beköszöntő új korszakát ma "absztrakt expresszionizmusnak" nevezzük, melynek művészi álláspontja a formanélküliség ideálját hirdette. Mondrian, aki egész életében kiállt a geometrikus tiszta forma mellett, legutolsó festményein újra kísérletet tett a ragyogóan tarka raszter és a színezett vonalak egyesítésére. Színes részecskékből összeálló, zenei ritmusként villódzó szövedék megteremtését tűzte ki célul, és az 1942/1943-as Broadway Boogie Woogie pulzáló színekkel újra meg újra megszakított vonalak eredményeként létrejött képe, szemmel láthatóan nem szolgált megelégedésére. A Victory Boogie Woogie még messzebbre mutat: a formák feloldásában addig a pontig megy el, hogy a vonalak és a színmezők már meg sem különböztethetők egymástól, a kép vad ritmusban lüktető benyomást kelt. Címe a második világháború befejezésére vonatkozó várakozást önti formába. A festmény a politika nagy pillanatát és Mondriannak a régi európai festészet fölött aratott magánjellegű győzelmét hivatott egymásba olvasztani, amellyel még egyszer bizonyítékot szolgáltatott az absztrakció történelmi szükségszerűségére. Mondrian 1944-ben, miközben ú utat alakított ki a festészetben, befejezetlenül hagyta ezt a festményét.