Jelen kötet összefoglalás az újkori egyetemes és magyar történetírás alakulásáról. A szerző a középkori előzmények után részletes képet ad a modern német, francia, amerikai, angol, olasz, részben kelet-európai, illetve a magyar történetírás főbb folyamatairól. Az egyes paradigmák, történészek, irányzatok, intézmények mellett alapvető szerepet tulajdonít az elméleti kérdéseknek, a történetfilozófia bemutatásának is. A függelékben elemzi többek között a szintézis historiográfiai előzményeinek tekinthető korábbi hasonló műveket. A historiográfiai kutatásoknak ugyanaz a célja, mint a történettudománynak általában. Azaz, hogy az e terület kapcsán felvetődő kérdésekre (hogyan írjunk történelmet, hogyan ismerünk meg történetileg, mi a történettudomány haszna, értelme, egyáltalán tudomány vagy művészet-e a történetírás stb.) történeti választ adjon, hogy alakulásában mutassa be azokat a folyamatokat, alakzatokat, amelyeken keresztül a történettudomány/történetírás mai formájában létezik. A gazdag irodalomjegyzéket, név- és tárgymutatót tartalmazó kötet egyik nóvuma, hogy a hazai történetírás eredményeit is hangsúlyosan az egyetemes fogalmi keretek függvényében értelmezi.

ERŐS VILMOS a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének habilitált egyetemi docense, ahol egyetemes és magyar historiográfiát, történetelméletet, valamint politikai eszmetörténetet tanít. Eddigi monográfiái: A Szekfű–Mályusz vita, Csokonai Új História Könyvek, Debrecen, 2000; Asszimiláció és retorika. Szabó István A magyar asszimiláció című tanulmányának rekonstrukciója, Csokonai Disputa Könyvek, Debrecen, 2005; A harmadik út felé. Szabó István történész cikkekben és dokumentumokban, Lucidus Kisebbségkutatás Könyvek, Budapest, 2006; A szellemtörténettől a népiségtörténetig. Tanulmányok a két világháború közötti magyar történetírásról, Debrecen University Press, Debrecen, 2012 (második, javított, bővített, átdolgozott kiadás).