Sorozat: Mérleg.
Ford. Győrffy Miklós.

Rüdiger Safranski 1945-ben született a württembergi Rottweilben, évtizedek óta Berlinben él. Magántanár, író, filozófus, esszéista, műveit tizenhat nyelvre fordították le. Tagja a darmstadti Nyelvészeti és Irodalmi Akadémiának, számos kitüntetése közül különösen kiemelendő a 2000-ben neki ítélt német Friedrich Nietzsche-díj, melyet 2003-ban a Nemzetközi Nietzsche-díj követett, ez utóbbit Palermóban kapta. A XIX. század korszakalkotó gondolkodójáról elnevezett díjakkal méltán jutalmazták éppen Safranskit, hiszen egyik legjelentősebb monográfiáját Nietzsche életéről és munkásságáról írta. Ezzel, valamint a Schopenhauerről és Heideggerről megjelentetett munkáival szinte új műfajt teremtett: a "filozófus-életrajz - filozófiai nagyesszé" műfaját - ez az igényes, ám nem a filozófiára szakosodott értelmiségi számára teszi élvezetessé, követhetővé egy-egy nagy gondolkodó eszmei életútját. Az irodalmi alkotók közül E.T.A. Hoffmann életével és munkásságával foglalkozott egyik kötetében Safranski, legutóbbi, 2004-ben megjelent könyvét pedig Schillernek szentelte, Aki a német idealizmust kitalálta alcímmel. Nem egy-egy meghatározott alkotó munkásságának tükrében, hanem tágabb összefüggésekben vizsgálta a szellem történetét A Gonosz, avagy a szabadság drámája című könyvében, ehhez a vonulathoz tartozik a Mennyi szabadságot bír el az ember? című, a kilencvenes évek elejének aktuális kérdéseire választ kereső kisesszé is, valamint az erre rímelő: Mennyi globalizációt bír el az ember? címmel kiadott jelen kötet, mely műfaját tekintve valahol a filozófiai traktátus és a népszerű ismereteket összefoglaló kiskáté között foglal helyet, és egyes kritikusai szerint nem más, mint egy kis "szellemtörténeti antropológia".