A Sophie könyvek sorozatcím több - ma még eldönthetetlen - koncepciót sejtet: filozófia - naiv, játékos formában?; esetleg valami ál-gyerekirodalmi sorozat lesz, amely inkább a felnőttek gondolkodásához kíván illeszkedni; A kötet mindkét lehetőséget magában rejti. ; Tandori sokféle "medvés" könyvet írt már: a mackók, a koalák (a címben itt szereplő 'más verebek') több - gyermekeknek is szóló - kötetében megjelentek. Ez a könyv - bár ezt a motivikát viszi tovább - nem gyermekirodalmi mű, sokkalta inkább a költő-prózaíró "evidencia-történeteinek", bölcseleti kisprózájának körét fejleszti tovább. Dömi, a főmedve és szerzőtársa (maga az író) párbeszédei - a három részes könyv miniatűr dialógus-egységei - a nyelvi kifejezés, a gondolkodás és érzés alapjait érintik. Játék ez, de komoly lét- és nyelvelméleti játszmáról van itt szó: mindaz a báj és kedvesség, ami a szeretet és az évődés jegyében a képzetes medvealak és a szerző közötti viszony tónusát jellemzi a végső kérdések (lét és nemlét) körében mozgatják a dialógusokat. Közben persze a Tandori-világ aktuális témái is feltűnnek a lassan kirajzolódó képben: az apró szárnyas lények, a külföldi utazások, lóversenyek tiszta rejtélyei, az ember- és medveélet furcsa csodái. A kötet mondanivalójának, költői tartományainak fontos részét alkotják a szerző rajzai, amelyek nem közvetlenül, de filozofikumukban azzal összefüggően kísérik a szöveganyagot.
Felnőtteknek szól - olyanoknak, akikben van készség a gondolkodás egyszerűségéhez, a naivitáshoz való visszafeledkezésre, olyan olvasóknak, akik tudják: líra és logika együtt alkot valamiféle őstudományt.