Magyar Műhely 32. szám VIII. évf.

Benne többek között Weöres Sándor versei, Hanák Tibor tanulmánya Wittgensteinről, Nagy Pál tanulmánya: A naturalizmustól a POP-ART-ig.
A képzőművészeti részben Csernus Tibor, Gyémánt László, Kondor Béla és Szabó Ákos munkái.

1962 májusában jelent meg Párizsban a Magyar Műhely című irodalmi, kritikai és művészeti folyóirat első száma. A lapot az 1956 után Nyugatra kényszerült fiatal művészek alapították az egyetemes magyar kultúra szolgálatában. Alapító szerkesztői – Nagy Pál, Papp Tibor – kezdettől fogva úgy vélték, hogy a magyar irodalom súlypontja Magyarországon van, de irodalmunk határoktól függetlenül egységes, így már az első évfolyamban Magyarországon élő írók is helyet kaptak benne. Céljuk az volt, hogy korrigálják a korabeli magyar irodalom értékskáláját: olyan szerzőket karoltak fel, akik irodalompolitikai okokból marginalizálódtak Magyarországon vagy a környező államokban. Legnehezebb éveikben helyet kapott a lapban Nemes Nagy Ágnes, Hernádi Gyula, Pilinszky János, Mándy Stefánia, Mészöly Miklós stb.

Fűzve, kiadói borítékban, a fedőlapot Éliás Erika tervezte.