A tragikus hirtelenséggel elhunyt "Színészkirály" kötete nem egységes szerkezetű: önéletrajz, dokumentum, rapszodikus visszaemlékezés, dramaturgiai esszé, vitairat váltakozik benne. Mindjárt egy dokumentumtárt is olvashatunk: a színész és a Vígszinház fegyelmi levélváltása, amelynek kétes eredménye Latinovits kizárása lett a színház társulatából. A címadó esszé (1966-ból) alapvető mondanivalója: "A bajok forrása a színházi alapelvek bomlottsága, a csapatmunka hiánya, a szervezetlenség, az előadások szervezetlensége. Egyszóval: a szintézis felbomlása". Az Önéletírás felhangokkal példaadó színházi műhelyt mutat be az 1960-as évek elejéről, Debrecenből. Ma is vegyes érzelmeket kelt a Művész, színész című eszmefuttatás, amely a kivételes egyéniség minden hibájának elfogadását követeli a közönségtől. Valamennyi írás határozott, kiművelt személyiség szuverén teljesítménye. Különösen azok a tanulmányok és vitairatok meggyőzőek, ahol a végletes szenvedélyességre hajlamos Latinovits tárgyilagosan, hivatástudattal ír az akkori magyar színházi élet gondjairól. Az elsősorban szakembereknek és a művelődéspolitika iránt érdeklődőknek szóló mű a színházat kedvelő nagyközönség számára is tartalmas olvasmányélményt kínál.

(Első kiadás)