Magyarország stockholmi követe, a magyar Vörös Hadsereg egykori főparancsnoka, mai közéletünk egyik legvonzóbb és leghatalmasabb alakja. A személye iránti tisztelet bizonyára még abból az időből származik, amikor a forradalom hadseregének vezetője volt, az a nagyszerű munka pedig, amelyet az emigrációban szerzett kapcsolatai révén saját pártján túl az egész magyar nép érdekében külföldön végez, ismertté és becsültté tette Böhm Vilmos nevét mindenki előtt.
A "Két forradalom tüzében" 1923-ban. Münchenben jelent meg. Csempészúton, nagy nehezen került belőle egy-egy példány Magyarországra. Titokban adták egymásnak az emberek és súgva ejtették ki Böhm Vilmos nevét.
Most - 25 esztendő tapasztalatai után - kibővítve, terjedelmes előszóval jelenik meg a "Két forradalom tüzében".
Mint Böhm Vilmos írja - könyve, az októberi forradalom, a proletárdiktatúra és az ellenforradalom története - nem memoár és nem történelemkönyv. Munkája "a történelemírás és memoárirodalom között van". Izgalmas lapjain a magyar történelem sorsdöntő évei elevenednek meg annak a tollából, aki maga is egyik formálója, egyik hőse volt ennek a tragikus történelmi korszaknak. Ám a vesztett harc, a mégoly végzetesnek látszó bukás nem teheti reménytelenné a szocialistát, aki ismeri a történelem mozgató erőit: Böhm Vilmos tudta, hogy az új Október el fog következni: "A magyar nép tűr és szenved és tapossa Kálváriáját, várja a megváltó pillanatot. A fölszabadulás új harcok és küzdelmek sorozatát jelenti, a demokrácia jegyében, a köztársaságért, a leigázott osztályok politikai szabadságáért, ezen keresztül a dolgozó nép gazdasági és politikai felszabadításáért - a Szocializmusért!"

további képek