Az egyik legnagyobb magyar ókortörténész könyve a kereszténység egyik korai fordulópontjáról: Nagy Konstantin császárságáról.

"A sok szubjektív ok mellett még objektív alapja is van annak, hogy Konstantinust oly különbözőképpen ítéli meg a történetírás. Aki ugyanis a középkor felől visszatekintve nézi alakját s azt látja, hogy évszázadokra megszabta működése a bizánci világ sorsát, az azt hiheti, hogy sorsfordító hatása csak maga-magából magyarázandó, hogy előzményei nem voltak, nem fejlődés emelte vállán elhatározásait, hanem mint magányos szikla mered égnek a történelem tengerén. Aki viszont a korábbi császárkorból kiindulva követi fokról-fokra a fejlődést az élet különböző területein, az előtt nem lehet kétséges, hogy azok a lépések, amelyeket Konstantin megtett, mindenütt az elé táruló helyzetek észszerű megoldását hozták, melyeket az idő haladása épp akkorra érlelt meg és amelyeket talán évtizedekkel később, talán valamivel más formában, de meg kellett volna tennie a trón bármelyik birtokosának."