Sorozat: Szent István Könyvek 118-119.

Noszlopi László (1901–1990) a filozófia és a pszichológia doktora volt, 1948-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magántanára. A kommunista hatalomátvételt követően távozni kényszerült az egyetemről. Tudományos munkásságát azonban ezt követően sem adta fel. Életművében az etika és pszichológia összekapcsolására törekedett.

A mai létezésnek nagy kérdései, amelyeket a jellemtani vizsgálódás magában foglal, alkotják e könyv anyagát.
A könyv felépítése:
A lélektan három faja; Alapfogalmak (Az etikai jellemtan feladata; A karakterológiai megismerés természete és módszere; Az etikai jellemtan értékbölcseleti alapjai); Jellemtípusok (Értéktípusok; A józan ember vagy nyárspolgár; A könnyen törekvő (impulzív) ember; A mély lélek; Az álerkölcs (farizeuskodás); Az erkölcsi rossz lélektana; A gyakorlati ideálista); Kritikai, elméleti és gyakorlati következmények (Az értéktípusok, mint a lelki tevékenység típusai; Etikai-jellemtani és más jellemtani típusok; A nézetek jellemtanához; Ösztönösség és tudatosság; Az „én” lélektanához és bölcseletéhez; Az ember kettős világa; Jellemalakitás); Erkölcsbölcselet és jellemtan.

Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 118-119. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog.