Zolnay Vilmos: Járom a pesti utcát

Az ötven számozottból a 23. példány.

Sorozat: Budapest Könyvek.
Bevezető: Saly Noémi.
Válogatta Buza Péter.

Zolnay Vilmost a várostörténet iránt érdeklődők leginkább Gedényi Mihály szerzőtársaként, a budapesti „fattyúnyelv” gyűjtőjeként ismerik (bár hatalmas művük csak nagy könyvtárakban vehető kézbe, nyomtatásban csupán egy karcsú kötetnyi válogatás jelent meg belőle).
Anekdotagyűjteménye, illetve a kártya történetéről, kártyajátékok szabályairól szóló munkái is csak árveréseken bukkannak elő. Az pedig végképp nem köztudott, hogy egész életében mániákus naplóíró volt, sőt az 1950-es évek végétől csodálatosan adatgazdag emlékiratokat is írt, s ezeket -soványka nyugdíját kiegészítendő – eladogatta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak és az Országos Széchenyi Könyvtárnak.
Dohánygyári igazgató fiaként hosszú éveket töltött az „örökölt” szakmában, de élete 94 esztendeje alatt volt ő sok minden más is. Polgárgyerek, nőcsábász aranyifjú, lóverseny-fogadóirodai tisztviselő, kártyaklub-igazgató, antikvárius, amatőr nyelvész…

Ebbe a kötetbe gyerekkor Buda-pestjének emlékei mellé a régi ferencvárosi dohánygyár hétköznapjairól, illetve egy akkor születő budai városrészről. a Lágymányosról szóló írásaiból olvashatunk, kiegészítve mindezt a szerző életrajzával.