Updike, John: Isten velünk vonul

Négy amerikai generáció sorsán ível át a családregény, John Updike új (1996-os kiadású) műve. A Wilmot-ok 20. századi históriáját az író modern módon komprimálja: inkább egy-egy egzisztenciális helyzetet mélyít el az egymásra következő nemzedékek sorsából, s ezzel megőrzi regényírói módszerének tömör, drámai jellegét is. A generációs ciklusoknak megfelelően négy részre tagolt regény 1910-ben indul. Első főszereplője pap, Clarence tiszteletes. A kisvárosi református lelkész egy csöndes hétköznapon lelkében szinte megkövülve ismeri fel, hogy nem hisz, hogy "Nincs Isten!" Könyvügynöknek áll, megkeseredett ember lesz belőle, s szinte egyetlen vigasza az új szórakozás, amely akkoriban terjed el: a mozi. Fia, a korán árvaságra maradó Teddy kissé nehéz fejű, de rendes ember, s az ő kispolgári világában, melyet puritán, erős természetű felesége teremt meg, ugyancsak fontos szerepe van a filmvászon közvetítette álomvilágnak. A szerelmek, prérik, erős kezű férfi hősök és csáb mosolyú asszonyok "amerikai álma" Teddy lányában, Estherben válik valóra: filmcsillag lesz, Hollywood egén ragyogva. Igaz, arcát, vonásait is átalakítják, nevet is változtat, továbbá könnyen cseréli - hol a siker, hol a szeszély jegyében - párjait. Egyiktől, a magyar származású forgatókönyvírótól gyereke születik, ám filmsztárként mit sem tud vele kezdeni. A hányatott életű, elhanyagoltságban felnevelkedett Clark - a regény zárórészének főszereplője - egy jellegzetesen amerikai, fanatikus, misztikus szekta tagja lesz, igaz, valami végső emberséggel, magát sem kímélve fellázad a fanatizmus terrorja ellen. Az Isten velünk vonul - mondja a cím, s nehéz megmondani, hogy ez az "isten" a csillogó külsőségek, vagy a hittel és hitetlenséggel együtt alakuló, jellegzetesen amerikai morál istene-e.