Fitzgerald 1939-40 között keletkezett 17 novellájának főhőse Pat Hobby, az egykor sikeres némafilmforgatókönyv-író, aki megkopott hírnevéről igyekszik az utolsó utáni bőrt is lehúzni. Dolgozni nem szeret, ötletei sincsenek, ugyanakkor előszeretettel vadássza azokat a helyzeteket, amelyekből – még ha nem is a legtisztességesebb módon, de – haszna származhat. A háborús idők Hollywoodjában azonban már csak megtűrt figura, egy régi bútordarab, aki valódi sikereket képtelen elérni. A kötet novellái fordulatosak, és az olvasó inkább mosolyogva hümmög a szélhámos szemtelen kísérletein, a megfakult életművész próbálkozásain, mintsem elítéli őt, annál is inkább, mert próbálkozásai rendszerint visszafele sülnek el, újabb kínos, kényelmetlen helyzeteket szülve. Bolyong a filmstúdió díszletei között, kilincsel a semmivel: túlélés hétről hétre. Fitzgerald felhasználta saját hollywoodi élményeit is, Pat Hobby portréjában jelen van az önirónia és a nosztalgia is. A novelláskötet nemcsak témájában, de stílusában is idézi a filmes világot: a forgatókönyvszerű írásmód szórakoztatóvá és olvasmányossá varázsolja Pat Hobby történeteit.