Dedikált példány...
Mindhárom ​mű az európai műveltségben szimbólikusnak számító alakok, alakzatok és helyzetek súlyos átértelmezésére épül. Eme interpretáció teszi lehetségessé, hogy eljusson az action gratuite-ig az önnön színpadi (azaz irodalmi) halálát megtekintő Rómeó, miközben szemünk előtt fut végig a hasadás: nem Rómeó személyiségében, hanem hősünk irodalmi és valós énje között. Hasonló a helyzet a Jézus és Péter utolsó találkozásait groteszk megközelítésében átstilizáló filmnovellával is, melyben nem könnyű – és fölösleges is – eldöntenünk, hogy a Péter szeme előtt megjelenő látomás belső hallucináció-e, vagy Jézusnak egy külön, csak Péternek szóló egyszemélyes csodatétele, s hogy következésképp, a szabad akaratról szóló parabolával van-e dolgunk, avagy modern misztikus történettel. A kötet harmadik darabjában, a hangjátékban az átértelmezés nem filozófiai vagy lélektani, hanem politikai. Erkölcsi töltete ennélfogva konkrétabb és közvetlenebb, mint az absztrakciós szempontból magasabb szinten fogalmazott másik két szöveg esetében. Mindhárom írás azonban egyaránt a történelmi és szellemi hagyomány intenzív és újszerű megélésének és integrálásának élményanyagából született, adott fokú – de minden bizonnyal megtérülő-kifizetődő – erőfeszítést, ráfordítást követelve meg az olvasótól is.