Ezt a könyvet egy rajongó írta a cionista vezérről, akit a világháború előtt tíz esztendővel temettek el Bécs városában. Élete, amit e könyv elmond: jellemzi az akkori zsidóságot, s a cionista mozgalmat, amely azóta a háborút követő forradalmak és ellenforradalmak nyomán egyre szélesebb körben terjed a zsidó ifjúság közt.
De nemcsak ezt a mozgalmat jellemzi a cionista vezér élete, hanem a zsidóságnak azt a részét is, amely hiába akar beolvadni, mert a szellemi, anyagi, erkölcsi javaknál, amiket egy idegen nép körében megszerezhet vagy megszerethet: van a Herzl-féle zsidóban egy mélyebb és nagyobb szükségesség, ami már-már felér az ösztönnel, s akarata ellenére is kikergeti az asszimilálódni akaró zsidót azokból a búvóhelyekből, mentsvárakból, kilátótornyokból, műhelyekből, melyeket az őt befogadó nép kínál neki. Ez a mélyebb szükségesség eltemetett népiségének kísértetjárása, amely kelet felé mutat. Oda, ahol évezredeken át ősei éltek. Ennek a népi multjának a feltámadását kezdetben maga Herzl is csak romantikus álomnak, regénytémának látta. Meg kellett hogy érje a kisenevi pogromokat. Enélkül még a Herzl-féle zsidónak is csak szimbolum koldusmenhely, temetkező föld maradt volna az ősi ország.

Aranyozott kiadói egészvászon kötésben, a kötéstáblán és néhol a könyvlapokon is ázásnyommal.
Kopott, viseltes példány.