Az erdélyi néprajzi kutató - pontosabban az erdélyi és a tágabb romániai magyar népélet módszeres föltérképezője - sajátos földolgozásmódot alakított ki gyűjtött anyaga közreadásához Így tudom, így mondom (802979) című kötetével. Hagyja adatközlőit szabadon beszélni, nem korlátozza a vallomástevőket, ám beszámolóikat a készülő kötet szerkezeti koncepciójának megfelelően részekre szedi, és tematikus fejezetekbe illeszti a vonatkozó, bekezdésnyi terjedelmű textusokat. Ilyenformán a sűrű tagolás ellenére sem csorbul az áradó, esetleg el-elkalandozó előadás, megőrizhető marad a beszélő tájnyelvi sajátossága, az élőbeszéd varázsa, mégis megszerkesztett, tudatosan alakított-formált lesz az elkészült vallomásgyűjtemény. ; Gazda József ezúttal a 20. századi moldvai csángó-magyar sors krónikáját és népéletének legjellemzőbb vonásait dokumentálja a vallomástevők beszámolóinak mozaikjával. A tematikus egységekre bontott vallomások együttese a népi emlékezetre hagyatkozva a leghitelesebb rajzolatát adja a századfordulótól napjainkig terjedő idő több nemzedéke sorsának. Ahány vallomásrészlet, annyi keserves élettény, és mégis képletbe foglalható: a 20. század Európájának legtragikusabb, legsanyarúbb kisebbségi sorsa ismerhető meg. E sorsképlet stációi a történelem fordulópontjait tükrözik; beszélnek az idős emberek szülőföldjükről és magyar népéről, Moldva csángóiról, a századfordulóra eső gyermekkoruk emlékeiről, a két világháború és a közé eső évtizedek megpróbáltatásairól, a súlyos ötvenes évekről, a hagyományos életkereteket és etnikai közösségüket kíméletlenül és végérvényesen szétziláló 60-as és 70-es évekről, a Ceausescu-diktatúra bukását követő, föllobbanó, majd kialvó reménység lelkivé vált fordulatairól. A különböző moldvai csángó falvakban (Klézse, Diószeg, Gorzafalva, Trunk, Szabófalva, Lészped, Somoska, Lujzikalagor stb.), különböző életkorú és iskolázottságú, foglalkozású emberektől fölvett vallomások a maguk mozaikos mivoltában történelmi folyamatrajzzá állnak össze, amelyben persze nem a történelem a legfontosabb, hanem a történelem keretezte életmód, a szokások rendszere születéstől halálig, a hagyományok fönntartásának szerepe a hétköznapokban és az ünnepeken, a maguk hitének és anyanyelvének, erkölcsének és emberségének megőrzése - éspedig mindez némelyiküknél romlatlanul megőrzött, archaikus csángó dialektusban, másoknál román szavakkal keverten, de mindenképp roppant eredeti hangzású előadásmódban. A kisebbségtörténelem meghatározta moldvai csángó-magyar népélet hiteles, szubjektíven is kollektív érvényű, ritka szépségű "szöveggyűjteményét" az adatközlők névsora zárja, továbbá jó néhány fekete-fehér fotó illusztrálja.