Jerome K. Jerome-nak (1859-1927) alig pár sort szentelnek az irodalomtörténetek, sőt többnyire meg is feledkeznek róla. Bizony, munkáinak java részét megette az idő: „igényes” regényeire és színdarabjaira méltán borított leplet a feledés. Ám ez a tipikusan viktoriánus mentalitású angol úriember, ha nem akart nagyon (s szerencsére többnyire nem akart), és hagyta szabadon kibontakozni, olykor a nála sokkal rangosab írókkal is felvette a versenyt. Vérbeli anekdotázó: a Három ember egy csónakban lapjain is természetes üdeséggel sorjáznak elő a mulatságosabbnál mulatságosabb történetek, groteszk kalandok, bohózati helyzetek színes emlékei. Jerome K. Jerome könnyed csevegése elszórakoztat, megnevettet, és néha nosztalgiát ébreszt az után a most szebbik arcával felénk forduló, régenvolt, talán-igaz-sem-volt világ után, amelyben három kedves férfihőse, no meg Montmorency, a csintalan kutya, csónaktúrára indultak a Temzén… Maga a könyv e csónaktúra története, humoros történelmi meditációkkal s megannyi „aktuális” anekdotával dúsítva. A Három ember egy csónakban kellemes olvasmány ma is.