Ki volt a Prédikátor? Ki volt az az eszelős fölforgató, aki örökre beírta nevét – a canudosi felkeléssel – a brazil történelembe? Ki volt Antônio Conselheiro, aki a császárság bukása (1889) után, a köztársaság hajnalán az Úr nevében vezette harcra a szikkadt puszták lázadó zsellérnépét? Miért? A császárért és az egyházért? Mi ellen? Az istentelen köztársaság ellen? Vagy csak a nyomor ellen? Elvakult szolgalélek volt, aki komisz urai védelmére kel? Vagy ihletett látnok, aki már a „nép” nevében föllépők álnokságát is megsejti? Több jelentős író, így a brazil Euclides da Cunha és a magyar Márai Sándor (az Ítélet Canudosban szerzője) is feszegette ezeket a talányokat. Nyomukban pedig az egyik legnépszerűbb latin-amerikai sikeríró, a perui Vargas Llosa veszi szemügyre ezt a makacs történelmi paradoxont a Háború a világ végén-ban, ebben a csakugyan apokaliptikus hangulatú, lebilincselő nagyregényben. Sorsok tükrében néz szembe a szándékok, szavak, ígéretek, ideológiák tűzijátéka mögött lappangó erős és konok valósággal. És máig is mindenütt ható tanulságaival.