Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek

Sorozat: Nemzeti Színház-Színműtár.

Hogyan válik sors- és jellemformáló erővé a hirtelen jött gazdagság, a könnyűnek tűnő lépés előtti kompromisszumsor, a kínálkozó lehetőség, melyért csak ki kell nyújtatnunk a kezünket? Hogyan változik „az igazat, csakis az igazat” szándéka hazugsággá, az ifjúkor idealizmusa pragmatizmusság? Az áldozat áldozat-e valójában, vagy egyszerű önáltatás? Erre kerestem a választ a Györgyike, drága gyermek rendezésekor. Mert Szomory darabja nem drámatörténeti kuriózum, hanem kegyetlen szembesítés mindennapi döntéseink mechanizmusával. Falánkságunkkal, hiúságunkkal, gyengeségünkkel, csalódottságunkkal. Az életünkkel, melyet mindig csak utólag vagyunk képesek megérteni. Bölcs és keserű színmű – rólunk…