Márton László (vál.) : Gustav Klimt

Klimt a bécsi századforduló legjellegzetesebb festője volt. Neki köszönhető, hogy Párizs mellett Bécs vált a korabeli festészet másik nagy központjává. Munkásságában Klimt egyesíti a Kelet és a Nyugat művészeti hagyományait: bizánci kompozíciójú, aranytól sziporkázó képei szecessziós motívumokból állnak össze lenyűgöző egésszé. Azon kevesek közé tartozott, akik a "szent művészetnek" egy mind művészietlenebb korban csakugyan szakrális tartalmat tudtak adni, megőrizve szépségét és hitelét. Klimtnek és híveinek sokat kellett küzdeniük, amíg el tudták fogadtatni ezt a provincializmusból kitörő, új művészetet s a képek megbotránkozást keltő, kihívó erotikáját. A válogatás, amely - jórészt korabeli - osztrák írók, kritikusok, műtörténészek írásaiból készült, ezekkel a csitulni nem akaró tusákkal s az életmű értékeivel és hátterével ismerteti meg az olvasót.

Tartalom:
Alice Strobl: Gustav Klimt. Rajzok és festmények
Max Eisler: Testestül-lelkestül
Gustav Klimt: Mi vagyok és mit akarok
Emil Pirchan: Klimt, a magánember
Max Eisler: Így vált művészete sorsává az idő
Richard Muther: Klimt érzékisége határtalan
Ludwig Hevesi: A bécsi képrombolók
Ludwig Hevesi: Az elvetemült ornamens
Ludwig Hevesi: Ő a »mi« Klimtünk lesz
Max Eisler: Egy új idealista ébresztője
Egon Schiele: Klimt igazán jószívű volt
Max Eisler: Túl a festészeten
Albert Paris Gütersloh: Nincs kérdeznivalónk a grafikus Klimttől
Anton Faistauer: Összehasonlítva
Fritz Novotny: Összefüggésben - ellentmondásban
Életrajzi adatok
A válogatásról
Képjegyzék