Fehér Renátó: Garázsmenet

A Garázsmenet üdítően friss, igazán élénk líra. Egy némiképp koraérett fiatalember mutatkozik be a világnak és mutatja be saját világát. Fehér Renátó koraérett fiatalember, de mint minden igazi koraérett, egyben infantilis is. Olvashatunk itt magánmitológiát, amelynek a családtagok, felmenők ugyanúgy szereplői, figurái, mint az 1988-ban Szöulban csodálatos természetességgel, 14 esztendősen élete első olimpiáját nyerő Egerszegi Krisztina. Fehér verseiben az én, a lírai alany általában egy közösséghez képest próbálja megtalálni saját identitását, lett légyen az a család, a nemzedék vagy a nemzet. Ezért költészetének alanyi és közéleti regisztere nem is annyira egy tőről fakad, mint inkább közös kontextusba olvad össze. És ez a közös többszörös amellett, hogy poétikaként is nagyszerű, és visszafogottan elegáns versenyelvében pompásan bont ki metaforákat, nagyon sokat elmond arról is, hogyan látja napjaink magyar valóságát és közelmúltját ez a fiatalember. Fehér Renátó 1989 októberében született és számot is vet 1989 cezúrájával és határvonalával, az évszám lehetséges és lehetetlen olvasataival, valamint ennek tükrében saját, a rendszerváltás forrásvidékén született generációjának politikai felelősségével és nemzedéki szerkezetével. Azonban a köz ügyei mellett van itt természetesen kiemelten privát szál is: szerelemről, magányról; húsbavágóan pontos részletekkel és ragyogó megfigyelésekkel. A Garázsmenet címével ellentétben igazi kezdés, a járat csak most indul, és ki tudja, hol lesz még a végállomás.