Sorozat: Mérleg.
Ford.: Somlyó György.

Aki reggel ötkor kel, annak vagy etetni kell, vagy horgászni indul, vagy aranyat lel. Az utóbbival próbálkozott Valéry, aki negyven éven át hajnalok hajnalán talpon volt már, és tükör helyett önmagába nézett: aranyat keresett, szerszáma a magánbeszéd volt. Mire az ébredező átlaghivatalnok leült íróasztala mögé, Valéry otthonában már elégedetten dőlt hátra és dicsérve ekképpen nyugtázta a napot: "most 8-kor úgy érzem, szellemileg már egy egész napot éltem, jogom van hozzá, hogy akár késő estig ostoba legyek".

A reggeli órák magányossága, a gondolatok kristálytisztasága utáni vágy és az eredetiség bűvölete naponta magával ragadta. Megszállottként, gondolatai rabjaként célul tűzte ki a lehetetlent, hogy ne ismételjen másokat, önmagát. Gyötörte a felismerés, hogy olyan, mint egy cölöphöz kikötött tehén, akinek 43 év óta ugyanazok a gondolatok legelnek agyának rétjein. A naplóírás őszinteségének követelményét magával szemben is érvényesnek tekintette, bár igazából nem hitt a megvalósítható őszinteségben, amelyre csak testünk képes (nincs őszintébb dolog a szellentésnél).