Szekfű Gyula: Felelet A száműzött Rákóczi dolgában

Első könyve 1913-ban jelent meg A száműzött Rákóczi címmel a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Szekfűnek ez az emigrációban élő Rákócziról írott tanulmánya hihetetlen érzelmeket váltott ki, és óriási viharokat kavart, a történetírói munkáktól merőben szokatlanul, nemcsak szűk szakmai körökben, hanem a korabeli társadalom legszélesebb köreiben is. E kényes témabeli állásfoglalásával, Rákóczi emberi inkarnációjával megsebezte a legendát. Szekfű reális, kételkedő, gyanakvó szelleme hajlott a képrombolásra. Történetírásában a kortól eltérő szemlélettel tartott vizsgálatot a népszerű politikai típus és irányzat felett. Ellenfelei politikai indítékokat, a függetlenségi hagyományok érvénytelenítését és a Rákóczi-kultusz lerombolásának szándékát vélték felfedezni a műben; az mindenesetre bizonyos, hogy a koalíciós kormányzás alatt magyar földbe helyezett fejedelem emberi, tehát szükségszerűen gyarló képének megrajzolása és Szekfű kurucok iránti egyértelmű ellenszenve sokak érzékenységét sértette, és kezdetben a történésztársadalmat is megosztotta.