Gärtner Petra -Izinger Katalin (szerk.) : „Színek és színek megint” - Válogatás Aba-Novák Vilmos alkotásaiból

Aba-Novák Vilmos (1894–1941) a modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt festője volt. Festészetének jellemző vonása az epikus jelleg, a frappáns témaválasztás, a kivételes karakterformáló képesség és a virtuóz festőiség. Rövid élete alatt jelentős nemzetközi sikereket könyvelhetett el. 1928-tól kezdve rendszeresen kiállított a Velencei Biennálén, ahol 1940-ben nagydíjat is kapott, 1929–30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1931-ben Milánóban és a pittsburghi Carnegie Institute-ban szerepelt kiállításon. 1932-ben a padovai Egyházművészeti Kiállításon aranyérmet nyert, 1934-ben a londoni Knoedler Galéria mutatta be műveit. 1935-ben a New York-i Silberman Galériában mutatkozott be, majd a pittsburghi Carnegie Institute-ban állított ki. Az 1937-es párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert, és a chicagói Modern Múzeum F. Blair Prize kitüntetését is megkapta.

A harminc alkotást felvonultató kiállításnak az a Csók István Képtár ad otthont, amelynek emeleti kiállítótermét az épület tervezésekor Aba-Novák Vilmos Magyar–francia történelmi kapcsolatok (1937) című, a párizsi világkiállításon Grand Prix-vel jutalmazott pannója méretéhez igazították. A magán- és közgyűjteményekből válogatott alkotások a kiállítóhely mindkét szintjét megtöltik: a földszinten életképeket – családjáról, népéletből merített jelenetekről, cirkuszról – és tájképeket láthat a közönség, az emeleten az olaszországi tartózkodása idején festett művei és korai tájképei csodálhatóak meg.