Válogatta, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta. Réz Pál.

Kíváncsi, ​lázas szellem volt Kosztolányi. Akár az életet, az utazást is csodálatos kalandnak tekintette. Mindent meg akart ismerni, ami a földön megismerhető – s persze, hiszen költő volt –, elsősorban önmagát. Nem véletlen, hogy igen sok elbeszélésének kerete egy utazás, színhelye a vonatfülke. „Elsősorban azért utazom – írja –, mert az emberek nem ismernek s jobbnak képzelnek, vagy rosszabbnak, okosabbnak vagy ostobábbnak, szegényebbnek vagy gazdagabbnak, mint ami vagyok, szóval: másnak. Mindig ez a legnagyobb úti élményem. Ha belépek éjszaka egy vonatfülkébe, egyformán gondolhatnak lelkésznek vagy kloroformos rablónak… Minden elmúlhat, minden újra kezdődhet. Utazni annyi, mint játszani, minden szerepet egyszerre.” Másutt: „Nincs nagyobb tévedés, mint azért utazni, hogy élményeket gyűjtsünk. Azok már eleve bennünk vannak, s ki tudja, mitől, miért rezzennek meg. Egy jelentéktelen holmi gyakran jobban megragad, mint egy székesegyház.” Kosztolányit minden érdekelte, de leginkább egy nép lelke, életformája, stílusa. „Még a növények is hazájukat idézik. Ennek a banánpálmafának a levele félig kigöngyölten olyan, mint egy irattekercs, melyet az írnok magasba tart. Amott pedig egy datolyapálma levele búsan és lassan leng, mint egy elefántfül. Az egyik Egyiptomról, a másik Indiáról álmodik.”
Ebben a könyvben, mely Kosztolányi Dezső valamennyi útirajzát tartalmazza, az olvasó megtalálhatja azokat a verseket is, amelyek egy-egy városról, tájról, úti élményéről adnak hírt.
Az Európai képeskönyv, mely szervesen kapcsolódik Kosztolányinak esszéit, riportjait, újságcikkeit tartalmazó köteteihez, miként az eddigiek, az Álom és ólom, a Füst, a Hattyú, az Én, te, ő, a Nyelv és lélek, a Sötét bújócska, az Ércnél maradóbb, a Látjátok feleim, az Egy ég alatt és a Színházi esték I-II, Réz Pál gyűjtésében és gondozásában jelenik meg.