Györgyi Géza: Elméleti magfizika

2., bővített kiadás.

E kis munka címe az elméleti atommagfizika bemutatását ígéri. Óvnunk kell az olvasót: ne azzal a várakozással vegye kezébe e könyvet, hogy itt az elméleti fizika klasszikus disz-ciplináihoz – a mechanikához, hőtanhoz, elektromosságtanhoz, vagy a modern fizika lezárt elméleteihez: a relativitáselmélethez és kvantummechanikához – hasonlóan kész, befejezett tudományos elmélettel fog megismerkedni, amely néhány sziklaszilárd alapon nyugvó, axiomaszerű alapegyenletben foglalja össze az atommaggal kapcsolatos jelenségek egész világát. A mag elmélete – ebben az értelemben – ma nem létezik. Az elméleti magfizika kifejezés ma azon módszerek összességét foglalja magában, amelyekkel az elméleti fizikus – az elméleti fizika lezárt diszciplínáira: a relativisztikus és kvantummechanikára, az elektro- és termodinamikára támaszkodva – a magra vonatkozó kísérleti adatok rendszerezésére, a köztük levő összefüggések felismerésére és a magszerkezet törvényszerűségeinek felderítésére törekszik.

A magelmélet szilárd alapelvei hiányában könyvünkben gyakran teszünk ún. egyszerű és természetes ad hoc feltevéseket, hogy közelebb kerüljünk valamely magfizikai jelenség megértéséhez, gyakran leegyszerűsített, néha első pillantásra ellentmondónak is látszó modellekre hivatkozunk, analógiákat alkalmazunk. Az olvasónak nem ígérhetjük tehát azt a lelki örömöt, esztétikai élményt, amit a newtoni mechanika, Maxwell elektrodinamikája vagy az Einstein-féle relativitáselmélet kristálytiszta alapelveinek kifejtése és az egyes jelenségekre alkalmazott alapegyenletek hatalmas teljesítőképessége ébreszt a szemlélőben. De úgy véljük, a tudomány haladásáért lelkesedő olvasó örömöt jelentő belső izgalommal követi majd azokat a – ma még talán nem a legegyenesebb úton vivő – gondolatmeneteket, amelyekből egyszer majd kibontakozik az atommag végleges elmélete ugyanúgy, ahogy pl. a Maxwell-egyenletek rendszere kiemelkedett az áramok kölcsönhatásairól a 19. sz. első felében összegyűlt ismeretek kusza hátteréből. Egy még le nem zárt, állandó fejlődésben levő tudományt kialakulása folyamatában tanulmányozni: szintén gondolatpezsdítő, kiváltságos élmény.