Enter, Stephan: Együttérzés

Stephan Enter (1968) 1999-ben debütált Winterhanden (Fagyos kezek) című novelláskötetével. Első regénye, a Lichtjaren (Fényévek) 2004-ben szerepelt a nagy presztízsű Libris Irodalmi Díj jelöltjei között. Ezt követte a Spel (Játék; 2007), amellyel Enter végérvényesen bizonyította, hogy generációjának legkiválóbb írói közé tartozik. Harmadik regénye, a Perem (Grip), melyet számos holland kritikus az év legjobb holland szépirodalmi művének nevezett, ugyancsak Fenyves Miklós fordításában jelent meg magyarul.

Frank van Luijnnek a maga módján sikerült megállítania az időt. Negyven körül is ereje teljében, barátnőit váltogatva éli a diákkorában bejáratott, kötetlen és kellemes életét - egészen addig, amíg valamilyen homályos hiányérzettől vezérelve fel nem iratkozik egy társkereső oldalra, és meg nem pillantja az internet habjaiból kilépő Jessicát.
Ami újabb kalandnak indul, végül fenekestül felforgatja a férfi életét. Mert Frank, akit jóleső büszkeséggel tölt el a tudat, hogy ügyesen kézben tartja a dolgait, úgy látszik, csak azon az áron talál rá lelki társára, hogy szép lassan elveszíti önmagát - vagy azt, akit önmagának hitt.

Szerelmi sorsdráma vagy bizarr alien-átirat, mediatizált románc a 21. század elejéről vagy filozofikus mese az időbe vetettség szépségéről? Stephan Enter olyan finoman lebegteti mindezt e körül a felejthetetlen történet körül, ahogy csak kevesen tudják. A magyar olvasó már megismerkedhetett a nagy sikerű Perem utalásokban gazdag, rétegzett regényvilágával; Enter most megmutatja, hogy egy "egyszerű" elbeszélésben, látszólag eszköztelenül is el tudja érni előző regénye mélységeit.