Tartalom:
Hetedik mennyország; NagymeNők; Mocsár; Kék szív; Valahol; Sokan

Caryl Churchill kérlelhetetlen társadalomkritikus. Az egyenlőtlenségeket konzerváló megkövesedett viszonyok és rossz beidegződések biztos ítéletű térképrajzolója; a mások kiszolgáltatott helyzetéből ügyesen építkezők szigorú portréfestője; a testünkre-lelkünkre és falunyivá zsugorodott globális élőhelyünkre leselkedő (magunk gerjesztette) veszélyek jövőbe is látó számba vételezője. Világklasszis szerzőről lévén szó – bármi legyen is egy-egy írásának témája, közege – természetesen nem színpadi publicisztikát, szociográfiát, nem is politikai pamfletet ír, hanem egyedi hangú, nagy hatású drámát. Igaz: többnyire igen súlyos dolgokról beszél nagyon komolyan, sallangmentesen – írásának poézisét néha épp ez a puritánság teljesíti ki –, közben mélyen a szemünkbe néz, és szinte sosem teszi hozzá: „vigyázat, csalok”. Ezért aztán csak ritkán fogunk gyanút, és nem azonnal fedezzük fel a lehangoló diagnózist, a borúlátó jóslatot (át)színező churchilli humort. Igen: a látszatra egyöntetűen szikár és nyomasztó darabokról egyszeriben kiderül, hogy nagyon is költőiek és nemritkán igen mulatságosak. Mindennek kulcsa – a változatos dramaturgiai fogásokon és a karakterrajzon túl – természetesen a nyelv, a színpadi fogalmazás. Hosszú ideje éppen a beszéd – pontosabban: a hagyományos dialógus elapadása, illetve látványos lebontása – Churchill analitikus színi kísérleteinek alanya és tárgya.
Caryl Churchill, a kortárs drámaírás brit elitseregének egyik rangidőse, életműve mégis csak szűk körben ismert Magyarországon. Ezen remélünk változtatni ezzel a válogatással, amely a sok évtizedes pálya két szakaszának kiemelkedő darabjait tartalmazza.

A kötetet válogatta és szerkesztette Upor László.