Demény Miklós (1939-2010) festőművész, mesterei a Magyar Képzőművészeti Főiskolán: Pap Gyula, Fónyi Géza és Bernáth Aurél voltak. Konstruktivista előképek után a dekoratív-geometrikus képépítés irányában tájékozódott. Főleg építészeti elemek és csendéletek képezik témáit, amelyeket friss, üde színvilág és szigorú tárgyszerűség jellemez. Képeit nagyszámú konstruktív rajztanulmány előzi meg, melyekből sok megjelent a napisajtóban is.

"Demény első gyűjteményes kiállítására, nem sokkal a főiskola elvégzését követően, 1964-ben került sor a budapesti Mednyánszky Teremben, ahol Márkus Károly szobrászművész társaságában mutatkozott be a nagyközönségnek. A Művészet című folyóiratban, az Sz. R. monogrammal ekkor megjelent kritika a legkevésbé sem bánt kesztyűs kézzel az ifjú pályakezdővel. Pedig amit Demény a közönség elé tárt, az nagyon is a levegőben volt már ekkor.
Egy évvel később John Heartfield, a modern művészet egyik rendkívül befolyásos alakjának fotókollázsait állította ki az Ernst Múzeum. 1966-ban Mai francia festők című kiállítás nyílt a Műcsarnokban. 1967-ben három (!), modern francia grafikákat felvonultató tárlatot láthatott a közönség az Ernst Múzeum és a Műcsarnok falain. Valamint ugyanebben az évben nyílt kiállítás előbb Picasso grafikából, majd Henry Moore, a világhírű angol szobrász alkotásaiból, szintén a hazai kiállítási intézmények egyik legjelentősebbjének számító Műcsarnokban. Vagyis a Fernand Léger és Pablo Picasso műveit nyilvánvaló forrásként kezelő Demény teljesen naprakésznek számított az európai és korát megelőző a hazai modernizmus színterén. 1968 nyarán a Műcsarnokban Fernand Léger műveiben gyönyörködhetett a közönség, némiképp elégtételt szolgáltatva Deménynek is a korábbi támadásokért." ( Rum Attila: Picasso és Léger bűvöletében.)

további képek