A szegedi Somogyi Károly Könyvtár zárt, csak engedéllyel rendelkező kutatók számára elérhető anyagában található, 1582-ben Nürnbergben kiadott, öt Cicero-művet tartalmazó kódex betétlapjain jelentős mennyiségű, kézzel beírt rovásírásos szöveg található. Köztük Kova Áron énekei, aki Mátyás királyt szolgálta „kardjával és pennájával”, és 1530-ban azt mondta: le kell jegyezni mindent, amit tudunk Magyarország múltjáról, krónikájáról.
Somogyi Antal 1873-ban közzétette e szövegek egy részét a maga megfejtésében, ám sok nehezen megfejthető szónál csupán „költött” valami megoldást.
Somogyi Antal (1811-1885) ismert politikus volt, Deák Ferenc barátja, tanúit és tudós férfiú, nagyérdemű hazafi. Tudományos munkásságát azonban már életében cáfolta az Akadémia hármas bizottsága, amelynek olyan tagjai voltak, mint Fejérpataky László, a palaeographus, Szinnyey József, a nyelvész és Sebestyén Gyula, a historikus és a rovásírás kérdésének specialistája. A megföllebbezhetetlen törvényszék halálos ítéletet mondott. A Karacsaykódex is, a szegedi könyvtár rovásírásos könyvei is Somogyi Antalnak rendkívüli szorgalommal, nem is minden ügyesség nélkül készített hamisítványai, amelyeket a nagyérdemű hazafi tiszta hazafias lelkesedésből a Bél Mátyás ismert írásmutatványai alapján szerkesztett össze. A szöveget pedig úgy állította elő, hogy régi magyar szavakat összekevert mondvacsinált magyar szavakkal, belerakta a maga bolondos találmányait is, pl.: a csacsni, csűrni, bugyni, bolni, csörömni igéket (csacsogni, csurogni, bugyogni, bolyongni, csörömpölni helyett).

Későbbi félvászon (könyvtári) kötésben, a kiadói borjték bekötve, a címlapon megszűnt könyvtári bélyegzővel.

további képek