Budapesti aggadák - Holocaust utáni próza

Összeáll. és utószó: Kőbányai János.

Az aggada szó (amely héberül történetet, elbeszélést jelent) célzás arra, hogy az itt összegyűjtött írások kapcsolatban állnak a zsidó történettel, amely 1944-45 után döntõ részben a szintén a címben megjelölt városra szűkült. Az alcímben szereplõ holocaust szó pedig nyomatékosítja a lényeget körülíró és pontosító meghatározást: behatárolja a nemcsak kronológiailag megragadható idõt, hanem a cezúrát is, amely után minden más dimenziót nyert az egyetemes és a magyar zsidó történetben.

Schön Dezső: Honorárium
Konrád György: Biharban
Giorgio Pressburger - Nicola Pressburger: Franja, a róka
Konrád György: Laura körében
Benedek István Gábor: A böjt traktátusa
Bacskai Sándor: Kardos Róbert története
Dalos György: Gyermekkori anekdoták
Mezei András: Isten háttal ült neki
Goldstein Imre: Novemberi tavasz
Pelle János: A nautilus az Anker közben
Adam Biro: George bácsi
Vámos Miklós: Kisfiúk és nagyfiúk
Balla Zsófia: A nagyapám háza
Balla Zsófia: A tudás anyja
Fenákel Judit: A távirat
Kőbányai János: 1967
Pelle János: Szégyen
Dalos György: Felnőttkori anekdoták
Gosztonyi János: Csendélet fehérben, feketében
Kozma György: Dávid fia a Kalefon
Odze György: Kelet-európai krétarajzok
Hankiss Ágnes: Egy kabát
Kertész Imre: Világpolgár és zarándok
Lovas Ildikó: Az égi toll
Bacskai Sándor: A pápai zsidók idegenbe mennek
Fenákel Judit: Szomorú pesti utcák