Többféle értelmezést, az írói instrukciók könnyed nyitottsága következtében eltérő jellegű színi megjelenítéseket tesz majd lehetővé a Búcsúszimfónia, Esterházy első színműkötetének komédiája. Groteszk, karikírozó jellegével, hol harsány, hol akadozó szövegformálásával rokona az író jóval korábbi operalibrettójának, a Daisynek, ám a komikus megjelenítés takarásában személyes érintettség vehető észre.

Míg A szív segédigéi című próza az anya búcsúztatója volt, ez a darab az apáról szól: az agg, görkocsiban a színen lévő (egykori) grófról, a testében megöregedett, szellemében azonban virgonc koros férfi személyiségének sorsát rajzolva ki. A főrendi család környezetét, az egykori világ töredezett emlékeit, a kitelepítést, a cséplő- munkás és dinnyetermesztő múltat, az ilyen-olyan alkalmi munkákból való tengődést nem is a személyes emlékezés, hanem a színen karként szereplő, az apa szavait, gesztusait mintegy csúfondárosan is kommentáló négy fiú "mondja bele" a darabba. Ott téblábol az öregúr körül az egyik fiú felesége is, ám így sem alakul ki dialógus - az apa mondja- fecsegi-kántálja a magáét.

Amikor megjelenik a Bolond, shakespeare-i parafrázisra játszik az író. Ez a búcsúszólam az egyre rövidülő felvonásokkal a Haydn-zeneművet formailag is újramintázza, a nemzeti történelem sok tabutémáját ironikusan hozva. Az író szellemes, a komikai elemeket remek nyelvi fordulatokkal színező, a személyeset groteszk elidegenítéssel megjelenítő darabja olvasmányként is igen szórakoztató - színre vitele bizonyára csak fokozni fogja a benne rejlő hatásokat. (Legeza Ilona)

........

„Ne tessél apukázni (esernyővel hadonászva) Apuka! Apuka! (halkan) Apuka!egy országot egy virágzó országotegy diadalmas nemzetettönkre lehet tenni az ilyen apukázássalEzekkel az apukákkalmicsoda nyelvEgy egész országotmunkásság parasztság és a velők szolidáris értelmiségMondd csak Fiam tetete melyik fiam mije is vagy”Grazi utazásunk elött Esterházy Péter elmesélte, hogy mialatt 1991-től 1999-ig a Harmonia Caelestis című családregényén dolgozott, a mű „mellékterméként”, a téma kínálta vizeken evezve született meg Búcsúszimfónia című darabja, amellyel megnyerte a Vígszínház drámapályázatát. 1996-ban aztán annak rendje-módja szerint a monológdrámát - Zsótér Sándor rendezésében - be is mutatta a nagykörúti teátrum. - Lelkes PéterÉn is elmondom, amit mindenki, hogy a szerzői utasítások, színleírások még csak nem is javaslatok, inkább csak „ahogy Móricka elképzeli” - a szöveget; tehát, ha, akkor az olvasást segítik.

A KAR egyszerre szereplője s nézője a darabnak, jelen vannak meg nincsenek is (finom jelképiség!); tánckar, színi-, pantomim- és tornakör, énekelhetnek, akár a, ha még emlékszünk rájuk, Vidám Fiúk, beszélhetnek egyenként, csoportosan, együtt, eljátszva, kántálva, kommentálva, kánonban, kánkánban és így tovább, leleményesen, ahogy kiadja magát; a KAR úgy essék, ahogy puffan.

Kis fontoskodás még a mondatokról: sok a töredékmondat, ezek többször úgynevezett (én nevezem úgy) emeletes mondatok,olyanolyan minthaolyan mintha többszörnekifutnánk (mintha most fogalmaznánk), ami a félreértelmezéseknek tág lehetőségét adja, elvileg azért, hogy rátaláljunkegyre.Többnyire későn.Volna valamilyen színházi anekdota, hogy hogyan is kell darabot kezdeni. Hát úgy, hogy rögtön világos legyen a szituáció, ki kicsoda stb. Azaz, első szín: belép két ember, s az egyik így szól: Atyánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt.

Amikor még nagyon biztos voltam abban, hogy sosem írok színdarabot, úgy gondoltam, ha majd írok, annak mindenképpen ez lesz az első mondata. Közben, lám, változott a gabonakereskedő fekvése, én pedig behajtottam magamon a hajdani fogadkozást. A darab jól kezdődik, annyi biztos. - Esterházy Péter bevezetője (Második, javított kiadás. Az első kiadás a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg 1994-ben.)