Fűzve, megóvott, jó állapotban. Az első borítólapon egy már lekopófélben lévő alkoholos filc monogram felirat. A lapok épek és tiszták, a fűzés masszív.

. . . 

Megszólal az egykori tanítvány. Mit akart Bicsérdy Béla?

Az 1912-es esztendő egy hűvös hajnalán - többnapos böjtölés után - végre meglátta a valóságot. Hirtelen megértette a végtelen mindenségben végbemenő folyamatokat. Ekkor eszmélt rá: ő arra hivatott, hogy tanítsa az embereket. Bicsérdy Béla, a mester nevét hamarosan megismerte az ország. Sokan "fűevő kecskének" titulálva dühödten kérték tőle számon: "Micsoda beszédek ezek?" Mikor hosszú Erdélyi tartózkodás után hajója Budapest partjainál kikötött, zajos, ujjongó vagy éppen átkozódó tömeg fogadta. Záptojások röpködtek felé, de voltak olyanok is, akik azt kiáltozták: "Megjött a megváltó!" Az emberek szerették, vagy gyűlölték. Közömbös senki sem tudott maradni vele szemben.

 

Illetve mégis: mi, 1945 utániak. Mert írásait, könyveit, a háború után elégették. Ő maga pedig - sejtvén a rá váró szomorú holnapot - elmenekült az országból. Tanítványai között akadtak azonban, akik a tiltott könyveket elásták, kincsként őrizték, s akik ma is úgy tartják: a megsárgult papirosokon örök törvények vannak leírva.

 

Apró fürge asszony. Arcán ott vannak az idők nyomai, derűje mégis fiatalossá varázsolja. Gyorsan jár, szinte szalad. Mintha utol akarna érni valakit, valamit.

 

- Tizenöt esztendős voltam, amikor először kezembe került Bicsérdy Béla: "A halál legyőzése" című könyve - kezdi beszélgetésünket Magyar Ilona.

További képek