Blau Lajos: Az óhéber könyv - A héber bibliakánon. Adalékok az ókori kultúrtörténethez és a bibliai irodalomtörténethez

Sorozat: Historia Judaica II.

A "könyv népe" - így nevezték a zsidóságot és a kereszténységet az iszlámban. De vajon milyen is volt az ókorban ez a könyv, mindenekelőtt a héber Szentírás a maga fizikai valóságában? Milyen tintával, milyen betűkkel írták? Hogyan másolták, óvták öltöztették? Mikortól kezdik tekercs helyett a mai könyvalak ősére, kódexre írni a szent szövegeket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az ókori zsidó irodalom forrásaiban Blau Lajos (1871-1936) a budapesti Rabbiképző Intézet rektora, a Talmud és az ókori zsidó kultúrtörténet világhírű tudósa. Időtálló megállapításai közé tartozik a tanítványok által sokat idézett szentencia: "egy tintacsepp hagyomány többet ér, mint egy tintatartó éleselméjűség, és egy szem igazság tanulságosabb, mint egy véka feltevés". A qumráni tekercsek, melyeknek felfedezését - a tudomány nagy kárára - nem érhette meg, valóban számos vonatkozásban megerősítik Az óhéber könyvben összegyűjtött és rendszerezett talmudi adatok hitelességét.

A rabbinikus irodalom széleskörű felhasználásával, illetve a paleográfia segítségével a különféle ókori íróanyagokat és irodalomtörténeti formákat is megismerhetjük e kötetből, melyek a hozzájuk kapcsolódó kultúrtörténeti beszámolók által betekintést engednek a könyvtörténet kezdeti időszakába. Írhatták-e az ókorban Homéroszt is kígyó- vagy halbőrre, ahogyan a Talmud is említi ezeket általános íróanyagként? Blau mindenhol a görög-latin források fényében, a klasszikus ókor összefüggésében tárgyalja a részleteket. Megtudhatjuk többek között, hogy az aranylemezre vésett válólevelet mindenestül az asszonynak kellett ajándékozni, vagy Rabbi Chija elbeszéléséből kiderül az is, hogyan lehetséges az egész Bibliát két "miná"-ért leírni. Jogtörténeti szempontból is figyelemreméltó az a beszámoló, amely az egyik legsúlyosabb büntetésként említi a kézfej íróanyagul szolgáló bőrrel való megütését. Blau Lajos most újra közreadott munkáiban - melyeket Turán Tamás kutatástörténeti tanulmánya követ - mindvégig arra a felismerésre épít, hogy az ókori írás- s könyvtörténet fényt vet a bibliai könyvek felosztására, sorrendjére és más irodalomtörténeti kérdésekre.

Ahogyan Blau talmudi forrásai, úgy tudományos megállapításainak javarésze is kiállta az idők próbáját: publikációinak német változatait a nemzetközi szakirodalom máig alapművekként idézi.