Makine, Andreï: Az ismeretlen

A képernyőn fajtatiszta kutya, hosszú, büszke és ideges orr. Lakkozott körmű kéz drágakövekkel kirakott nyakörvet tesz az állatra. Szám jelenik meg: 14 500. Tizennégyezer-ötszáz dollár, mondja a műsorvezető, és részletesen leírja, milyen kövek díszítik a kelléket. Újabb modellek vonulnak fel: rubin, topáz, gyémánt... A számok úgy nőnek, ahogy fokozódik az ékszer egyedisége... A törpevíziló jó közérzete a páratartalomtól függ, ajánlatos a nedvességmérő beszerzése... Őrültek, igen, gondolta Volszkij. Azután eszébe jutott, mi mindent élt át a blokád alatt, a háborúban, a táborban. A betegek őrülete sokkal józanabbnak látszott, mint a társadalom, amely elmegyógyintézetbe zárta őket. Az évi felülvizsgálatot tartó orvosról kiderült, hogy Leningrádban született. Volszkij hosszan beszélgetett vele: sorolták az utcákat, a csatornákat, a színházakat, az emlékeket a városról, amelyet évek óta nem láttak viszont. "Kapaszkodjon valami konkrét dologba, tanácsolta Volszkijnak, amikor aláírta az engedélyt, hogy kijöhet. De ami a legfontosabb, csináljon tervet, álmodozzon."