Flusser, Vilém: Az írás - Van-e jövője az írásnak?

Fordította Tillmann J. András és Jósvai Lídia.

Flusser hazai felfedezése gyors iramban indul: egyik kultúrfilozófiai esszéjének átültetése után ez a kötet olyan munkáját hozza, amely a művelődés modern kérdéseiben érintettek széles körében – egyebek között könyvtárosok – érdeklődésre tarthat számot; Flusser a modern digitalizált, számítógépes kommunikációk megjelenésének és perspektívájának fényében gondolja végig esszéje alapkérdését: az elmúlt évezredek írásos kultúrája vajon véget ér-e? S ha igen, ez milyen befolyást gyakorol mentalitásunkra, világfelfogásunkra? Fő tétele: az írás, mint „alfanumerikus kód”, a maga rendszerező linearitásával a történeti tudatot juttatta érvényre a mitikus gondolkodás körkörösségével szemben. A betű, a könyvnyomtatás ebben az esetben teljes filozófiai diszpozíciójában jelenik meg, sőt a szerző végiggondolja, hogy ennek milyen hatása volt az irodalom, az olvasáskultúra és a művelődés tárgyi eszköztárának alakulására. Bár konzervatívnak, a klasszikus írásforma és a nyomtatott megjelenés feltétlen hívének tartja magát, bátran néz szembe a digitalizálás, az átkódolás, az apparátusokon keresztül történő kommunikáció egészen új lehetőségeivel, a világméretű perszonális kommunikációban rejlő pozitív esélyekkel is; Flusser a jelen századvég egyik legnagyobb hatású művészet- és művelődésteoretikusa – a hazai szakirodalom is egyre gyakrabban hivatkozik rá. Ez a munkája – a korszerű gondolati tájékozódás fontos művei közé tartozik; sokféle humántudományi szakma érdeklődési körébe való.