Winters, H. Ben: Az igazság határán

Az Utolsó nyomozó-trilógia harmadik rése.

"- A por miatt jöttél? Ugye igen?! Kérlek, mondd, hogy a por miatt jöttél! Nem válaszolok. Nem tudom, mit kellene mondanom. A lány rekedtes hangja betegesnek hangzik, ő maga eszelős, mégis reménykedő tekintettel pislant ki az orrát-száját fedő maszk mögül, ahogy tanácstalanul ácsorgok a küszöbön. Egy igazi szőke bombázó, a haját hátrasimította az arcából. Koszos és kimerült, mint mindenki más, és éppúgy pánikol, mint mindenki más. De van itt még valami. Valami beteges, valami biokémiai árad a tekintetéből. - Gyere már be - szólal meg légszűrő maszkján át. - Mozogj, csukd be az ajtót! Mondom, az ajtót. Belépek, mire a lány azon nyomban bezárja mögöttem az ajtót, és megpördül, hogy újra velem szembe kerüljön. Kifakult, a varrásnál felfeslett napsárga nyári ruhát visel. Sárgásra sápadt bőrén látszik, hogy éhezik. Nemcsak légszűrős maszk van rajta, a kezére is sárga gumikesztyűt húzott. Ja, és állig fel van fegyverkezve, egy-egy félautomatát tart mindkét kezében, egy kisebb pisztolyt a csizmájába dugva, a szoknyája szegélyére pedig borjúbőr tokos vadászkést akasztott. Még egy gránát is lóg a derekán az övéről, bár azt nem tudom megállapítani, működik-e még."