Bollók János : Asztrális misztika és asztrológia Janus Pannonius költészetében

A 15. század európai kultúrában az asztrológia fénykora volt. Eme áltudomány újjászületése különösen a humanisták körében éreztette hatását, akik a középkor- világképével szakítva időlegesen ennek segítségével igyekeztek új, tudományos világképet kialakítani maguknak.
Janus Pannonius és az asztrológia viszonyának tisztázásával – Huszti József egyetlen, úttörő tanulmányát leszámítva – eddig sem a magyar, sem a nemzetközi szakirodalomban módszeresen senki sem foglalkozott. A monográfia ezt a hiányt igyekszik pótolni.
A szerző mindenekelőtt három kérdésre keresi a választ:
1. Milyen szerepet játszott az asztrológia Janus Pannonius költészetében?
2. Milyen források közvetítették számára az asztrológiai ismereteket?
3. Személy szerint mi volt a viszonya Janusnak az asztrológiához?
A könyvből megtudjuk, hogy egészen az 1460-as évekig Janus Pannonius csak mint irodalmi ötletek forrását tekintette az asztrológiát, élete vége felé, betegsége elhatalmasodásával került lelkileg is közelebbi kapcsolatba vele, majd hogy az asztrológia fatalizmusát gondolatilag leküzdhesse, fordult a neoplatonizmushoz