2. kiadás

Ez ​a könyv Nyíri Tamásnak a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián az 1970–71-es tanévben tartott filozófiai antropológia előadásaira támaszkodik. A szerző tekintettel volt a II. vatikáni zsinat határozatára: „A filozófiai tárgyakat úgy kell tanítani, hogy a növendékeket elsősorban az ember, a világ és Isten megalapozott és összefüggő ismeretének megszerzésére vezesse, támaszkodva a mindig érvényes filozófiai örökségre, figyelembe véve a haladó kor filozófiai kutatásait, különösen azokat, amelyek az ő nemzetükben nagyobb hatást gyakorolnak, nemkülönben a természettudományok újabb fejlődését úgy, hogy a növendékek a mai kor sajátosságait felfogva, a koruk embereivel való párbeszédre időszerűen felkészüljenek” (Optatam totius, 15). A filozófiai antropológia kiforratlansága miatt ez a munka csak kísérlet. Nem tér ki az emberi lét valamennyi dimenziójára, főként azokra nem, amelyeknek amúgyis számottevő az irodalma. Behatóbban elemzi a mostoha kérdéseket, fokozott figyelemmel veti össze az ember keresztény és marxista értelmezését. A filozófiai antropológia – bár szabad és önálló – az ember felé forduló teológiát is szolgálja. VI. Pál pápa – Szent István-millenniumi apostoli levelében – azt kéri a magyar katolikusoktól, hogy a hit „ne csak megmaradjon a maga érintetlenségében, hanem a mindennapi élet gyakorlatában új életerővel mintegy újra felvirágozzék és új megnyilvánulási formákkal gyarapodjék a társadalom mai igényei szerint”. Hitünk új megnyilvánulási formái mai társadalmunkban a teológia továbbfejlesztését, az ember transzcendens és konkrét, történelmi-társadalmi létének filozófiai megvilágítását igénylik.