Sorozat: Magyarország felfedezése.

1989. szeptember 4-én állampolgári kezdeményezésből létesült szabad Waldorf-iskola nyitotta meg első osztályát Solymáron.

Ez volt negyven év óta az első nem állami alapfokú - elemi, általános - iskola Magyarországon.

De nemcsak itt.

Egész Kelet-Közép és Kelet-Európában.

Sőt: még tovább tágíthatnánk a határokat. Az úgynevezett "létező szocializmus" - ami e szocializmus természetéből fakadóan természetesen éppen azt jelenti, hogy nem létező - országaiban.

Sem a hitleri nemzetiszocializmus, sem a lenini bolsevik szocializmus nem tűrte meg soha, hogy az állampolgárok a totális állam iskolamonopóliumát kétségbevonják.

1989-ben ugyan már egy rendkívül reformszellemű oktatási törvény volt érvényben Magyarországon - az 1985-ös -, de még ez sem tette lehetővé az állampolgárok számára a szabad iskolaalapítást, annak ellenére sem, hogy Magyarország ekkor már több nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, melyek kimondták, hogy egyedül a szülők joga, hogy meghatározzák, milyen nevelést óhajtanak adni, adatni gyermeküknek, és hogy ennek megfelelően az iskolaalapítás szabad. Az állam kötelessége, hogy az állampolgárok és szervezeteik, intézményeik által alapított és fenntartott iskolákat különbségtétel nélkül támogassa - teszik hozzá ezek a nemzetközi egyezmények és ajánlások.

Hogyan jöhetett hát létre a solymári iskola, hogyan kezdhette meg működését első osztálya a szülők által saját kezűleg átalakított szobácskában (melyet Solymár nagyközség akkori tanácsa az Apáczai Csere János Művelődési Ház vezetőjével egyetértésben e művelődési házban bocsátott rendelkezésére)?

Hol is kezdődik ez a történet, a múltnak milyen mélységeiben?

És hogyan folyt le - és hogyan tart mindmáig - a viharos gyorsaságú változások ez éveiben?