Gonosz, gonoszabb, leggonoszabb… hogyan fokozható még az ördögi, vérszomjas, bosszúálló, vagy elátkozott mesehősök jelleme? A szerzőpáros merész fantáziával és sok humorral száll alá a népmesék feneketlen, sötét mélyére. Ó, hát egy kis gonoszkodás, az már valami, nem? Csak amennyire jólesik. Ha egy bomba nem robban fel, az most rendesség tőle, vagy gonoszság? Hisz rendes bomba jó gyilkosan felrobban, nem? Ha egy halász túlságosan szereti a sült aranyhalat, hogyan teljesülnek a kívánságai? Ha a királyfi megbukik kötélmászásból, hogy jut fel a toronyba? Ha egy királyi bölcsességfog iszonyúan sajogni kezd, hova lesz a királyi bölcsesség? Ha egy rántotta kisüti a világháborút, akkor minden katona éhesen marad? Nektek ez mind nem elég gonosz? És ha egy láthatatlan ember belecsíp mindenki fenekébe, az már azért elég gonosz, ugye? Ijjas tamás és Lackfi János olyan irtó rövid, vicces meg borzongató meg vicces-borzongató meséket írtak, melyeket az okos olvasók nyugodtan folytathatnak tovább, akár a világ végéig is, meg még egy nap…