Az 1683-as Bécs elleni török támadás és a magyarországi visszafoglaló háború megindulásának háromszázadik évfordulója óta., csaknem az ezredfordulóig tartóan, minden esztendőben megemlékezhetünk e küzdelem valamely nevezetesebb vagy kevésbé nevezetesebb hadi eseményéről. Közöttük Magyarország további sorsa szempontjából a legjelentősebb minden bizonnyal Buda 1686-os fölszabadítása volt a másfél százados oszmán uralom alól, s érthetően erről jelent meg már eddig is a legtöbb magyar kiadvány. Ezek növekvő száma az időszerűségen túl azért is örömmel üdvözölendő, mert az 1683-tól 1699-ig tartó visszafoglaló háború története a felszabadulást követő évtizedek magyar történetírásában meglehetősen elhanyagolt területnek számított, jórészt különféle - véleményünk szerint helytelenül aktualizáló - politikai szempont miatt. Így nem csupán a széles nagyközönségnek, de még a történelmet oktató pedagógusok tekintélyes részének is csak hézagos ismeretei voltak, és sokaknak sajnos vannak még ma is annak a több mint másfél évtizedes véres küzdelemnek a történetéről, amely meghatározó szerepet játszott Magyarország további gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében.

Könyvünk három nagyobb részre tagozódik. Az első arról a török világról kíván áttekintést adni, amelyet a visszafoglaló háború szüntetett meg Magyarországon. A második részben azoknak a legjelentősebb török és császári hadvezéreknek az életéről és cselekedeteiről számolunk be, akik kiemelkedtek e küzdelemben. A mű befejező része a visszafoglaló háború idején tanúsított magyar magatartást vizsgálja, arra törekedve, hogy lehetőleg elfogulatlanul mutassa be ezen időszak kurucainak és labancainak harcát. Választ keresve egyúttal arra a nem elhanyagolható kérdésre: miért küzdött a magyarok váltakozó számú része e háború alatt is török szövetségben? Munkánkban több oldalról is többrétűen kívántuk bemutatni mind a török világot, mind az egymással véres harcot vívó két nagyhatalom főszereplőit és azok környezetét, nemkülönben a XVII. század végi magyar életet és sorsproblémákat. E feladat teljesítése nem csekély nehézséget rejt magában. Többek között azért, mert a tárgyalt időszakban mind a török, mind a Habsburg-hatalom a magyarság számára egyszerre volt ellenség és szövetséges, sőt a két táborban küzdő magyarok több esetben szembekerültek, és véres harcot folytattak egymással is. Barát és ellenség fogalmát tehát nagyon különbözően értelmezték a korabeliek. Mindkét táborban lévők magukat tekintették "az édes haza igaz ügye" oltalmazóinak, s a másik párton lévőket pedig árulóknak. Ez az elfogult szemlélet szinte napjainkig hat az utókor történetíróira; nem kis zavart okozva ezzel a széles tömegek történetfelfogásában, eligazodásában.