Anglia 300 éve egy eszme történetének a tükrében.

"Jeffersonnak az államvallás erkölcsi abszurditásáról szóló fejtegetései Locke eszméit gondolják tovább (Notes on Locke, 1776). A vallásszabadságról írt törvénytervezete – melyet a Függetlenségi Nyilatkozat mellett élete legfontosabb alkotásának minősített – leginkább ama fordulattal hoz újat, mely a szabadság szóval váltja fel a XVII–XVIII. században még domináns „tolerancia” terminust: ez utóbbi feltételezi, hogy van, hogy lehet olyan e világi hatalom, mely megtűr vagy nem tűr bizonyos vallási véleményeket, míg az előbbi azt deklarálja, hogy a vallás-, a vélemény- és gondolatszabadság elidegeníthetetlen emberi jog, mely megelőz minden institualizált hatalmat, legyen az világi vagy egyházi. „Mindannyian tudjuk, hogy az emberek véleménye és hite nem függ akaratlagos elhatározásuktól, hanem az elméjük elé tárt evidenciáktól, s mivel a Mindenható politikai vagy polgári büntetőeszközökkel kívánja befolyásolni a hitet, csupán a hipokrízis és az aljas megalkuvás elterjesztéséhez járulhat hozzá.” (Bill for Establishing Religious Freedom, 1779) Jefferson nemcsak azt tartja despotikus politikának, ha hitem – pontosabban nem hitem – ellenére bekényszerítenek valamely szertartásra, common prayer-en való részvételre, meggyőződésem ellenére való eskü letételére, hanem azt is, ha az én pénzemből, az én adómból finanszíroznak tőlem idegen hitéleti tevékenységet, engem hidegen hagyó ceremóniákat. Semmi adózás hit nélkül: „arra kényszeríteni az embereket, hogy olyan vélemények propagálását támogassák anyagilag, melyekben maguk nem hisznek, bűnös és zsarnoki politika. Polgári jogaink nem függhetnek, inkább vallási véleményeinktől, mint fizikai vagy geometriai nézeteinktől. Az emberek véleménye nem lehet a polgári kormányzat tárgya, sem bírói ítéleteké… De hát mi nem élünk a XVIII. század végi Virginiában, sőt egyre kevésbé…" - Ludassy Mária (1990.)